Regisztracio Petrikovban, kvasz Mazyrban

Tegnap elmentunk a Petrikovba, a jaraskozpontba regisztraltatni magunkat. Ujabb kartocskakat toltettek ki velunk csinos tanyersapkas holgyek, amelyekben sokadszor adtuk meg ugyanazokat az adatokat. De semmi gond, itt szabalyok vannak, amiket vagy elfogad az ember es jol erzi magat, vagy ne jojjon ide. Petrikov utan atugrottunk a szomszedos Mozyrba. Szomszedos? Hat volt vagy 50 km, a szokasos nyilegyenes utakon. Ez szamit itt kozelinek. Mozyrban jo turista modjara megneztuk az erodot, de a helyi kvasz, piroski, es a foteren levo hatalmas Lenin szobor jobban lazba hozott minket. Nem beszelve a buszpalyaudvarra befordulo lestrapalt csuklos Ikarusrol.

Elmentunk egy kozertbe is, bevasarolni egy kis Alivariat (helyi sor, ami szerintem uti az osszes magyar sort), valamint jo kis orosz Baltikkat. Ahogy alltunk a sorban, egyszer csak egy oregember megelozve a teljes sort, befurakodott az elejere, egy uveg vodkaval a kezeben. Nem foglalkoztam a dologgal, de ami erdekes volt, hogy mas sem. Lena mondta el kesobb, hogy van egy specialis szabaly Belaruszban, hogy a haborus veteranoknak nem kell sorban allniuk. Valoszinu itt is ez volt a helyzet. Jelkepes es szimpatikus gesztus. Megjegyzendo tovabba, hogy a haborus emlekek mind a mai napig sokkal elenkebben jelen vannak a belarusz tarsadalomban, mint pl. nalunk. Akarhova keruljon is az ide latogato, a II. Vilaghaboru es a hideghaboru mindenhol szoba kerul. Erdekesseg, hogy egyes hazakra ki van rakva voroscsillag. Ez nem azt jelenti, hogy az ott lako komcsi, hanem azt, hogy reszt vett a vilaghaboruban.

Mozyrban a a benzinkutnal rajottem vegre, mit ordibalnak a hangosbemondoban. Ha valaki tobbet ad a kasszanal (ugyanis a tankolast megelozoen kell fiozetni), es mar nem fer tobb a tankba, akkor ezzel a modszerrel jelzik, hogy visszajar meg rubel.

Este be lettunk mutatva a nagyszuloknek, ahol a nagypapa mar alig varta, hogy haborus torteneteket meseljen nekunk. Szeretettel es tisztelettel meselt a magyarokrol, es a lengyelekrol (akik allitolag ellensegek), de kiedrult, hogy a hadseregben jo baratsagban volt ormenyekkel es gruzokkal is. Szamara a politika nem szamit. A vizumot, meg a hatarokat hulyesegnek tartja.

Kopatkeviciben ma vagyunk utoljara. Most fogjuk kiprobalni az uj Volgat, estere pedig mar elo van keszitve a faval futott szauna. Ha jol latom most meg csak 60 fok korul van, de estere jo lesz. Holnap indulunk a bolenyekhez, ahol ket napot fogunk eltolteni.

Az elet Kopatkeviciben

Kopatkeviciben az elmult par napban megismertunk egy csomo mindent, ami a videki Belaruszt jellemzi. Ettunk galupcit, ami olyan, mint a mi toltott kaposztank, csak repaval csinaljak. Ittunk nyirfalevet, ami kevebe edes limonadera hasonlit, es termeszetesen kiprobaltuk a kruplipalacsintat, ami itt nemzeti etel. Tegnap este meg megkostoltuk a tejlevest, amihez a tejet a szomszed tehen adta. Sajnos a nevet nem tudom a tehenkenek. Jellemzo, hogy az emberek egeszsegesen elnek es nincsenek elhizva. Erdekes, hogy reggelire esznek olyan eteleket, mint mi ebedre: porkolt, toltottkaposzta. Nekem ez mar csak azert is erdekes, mert en semmit nem szoktam enni reggel.

Tegnap elott furodtunk a Pcic folyoban, de sokaig nem birtuk a 17 fokos vizben. Az ido tokeletes, azonban a folyovizek mar kezdenek lehulni, itt lassacskan bekoszont az osz. Voltunk gombaszni is. Felhivtak a figyelmunket, hogy az egyik gombafajat ne szedjuk le, mert bar eheto, erosen fertozott lehet. Tudni kell, hogy jelenleg eleg kozel vagyunk a csernobili ovezethez, vannak sugarfertozott teruletek is, es nem art bizonyos szabalyokat betartani: mint peldaul, hogy ne egyuk ezt a gombat, mert valami miatt, ez sokal inkabb fertozott maradt a katasztrofa ota. Azonban ezen szabalyok betartasa a mindennapi eletet jelentosen nem befolyasolja. Ugyanakkor elszomorito, hogy Europa egyik utolso erintetlen termeszeti kincset az emberi ostobasag tonkreteszi.

Irany Kopatkevici (500 km nyilegyenes ut keletre)

Miutan megerkeztunk a Pardicsomba, megprobalkoztunk egy penzvaltassal, de mintegy 5 perc elteltevel konstataltunk, hogy a tavolsagi buszjegy eladohelyen probalkozunk. De aztan ez is megoldododott, 100 euro bevaltasaval milliomosok lettunk. Gyorsan tele is tankoltuk az autot jo kis belarusz naftaval. A kutnal folyamatosan kiabaltak valamit a hangosbemondoba, de nem tudom mit.

A hatar utan Bresztet egyelore nem tudtuk megnezni, mert nagyon elment az ido, es meg 450 km elottunk volt. Hat ez a 450 km meger egy miset: lelegzetelallito. Az meg csak hagyjan, hogy egy 10 meter magas bucka itt mar hegynek szamit, de az ut olyan volt, mintha vonalzo menten huztak volna. Ameddig csak ellattunk, vegelathatatlan utat lattunk amelyet mintha vonalzoval huztak volna. Ket oldalon pedig sorfalkent erdok alltak. Forgalom nem nagyon volt, felorankent egy-ket traktort lattunk csak. Azt hiszem a sziberiai utak lehetnek hasonloak. Ejfel elott megerkeztunk Lenaekhoz Kopatkevicibe. Faradtak es almosak voltunk, egy gyors bemutatkozas (a szuloknek) utan befaltunk egy rasszolnyikot (uborka-bab-gersli levest), amit a nagymama csinalt, majd eltettuk magunkat masnapra.

Ut a Paradicsomba

A lengyel hatart atlepve, atkeltunk Bug folyon, es megerkeztunk a belarusz oldalra ahol igazi hideghaborus hatarelmenyben volt reszunk: gumibottal felszerelkezett nyelveket nem beszelo hatarorok fogadtak minket, akkora atmeroju tanyersapkaban, amit meg eletemben nem lattam. Az egyik nagydarab cukrosbacsi jellegu hataror a kegyeibe fogadott minket es kezzel-labbal segitett adminisztralni. A masikrol ugyanezt a segitokeszseget nem tudnam elmondani, viszont szerencsere a gumibotot O se hasznalta. Ezt az urat egyebkent este a belarusz hiradoban lattuk viszont a Lukasenko tv-ben. Ne kerdezzetek hogy miert, nem ertettem. Az adminisztrtacio egyebkent ugy nezett ki, hogy kontenerrol kontenerre maszkaltunk, amig mindent el nem inteztunk. Mar eleve az is felkeltette a hatarorok erdeklodeset, hogy mi a fenet akar egy magyar es egy szekely gyerek Belaruszban, de hogy az uticel nem Minszk es nem mas nagyvaros, hanem Kapatkevici, na ez mar kiverte a biztosiekot. A hataratlepes vegul mintegy ket ora (gyorsabban, mint ahogy a lengyel oldalon ezt gondoltam) alatt sikerult, es vegre mar azt is megtanultam, hogy mi a kulonbseg a kartocska es a taloncsik kozott. Ezzel most nem untatok senkit, akit erdekel kerdezze meg tolem. :)

Odaut (Budapest-Terespol)

Ket nem letezo hatart atlepve az elso nap szerencsesen megerkeztunk Lengyelorszagba. Hajnali 2 korul sikerult egy klassz kamionos szallast talalnunk Rzeszovban. Masnap 9 korul indultunk tovabb. Az egesz ut foyaman komolyabb eltevedesunk nem volt. A GPS kelet-Lengyelorsagban mar nem mukodott tul megbizhatoan, de mindig idoben sikerult korrigalni, vagy terkep vagy egy egy jo szandeku helyi lakos segitsegevel. Volt olyan is, hogy ket GPS ket kulonbozo utat mutatott, ilyenkor interpolaltuk az adatokat. Delutan harom korul megerkeztunk a lengyel-belarusz hatarra, ahol egy vegelathatatlan autosor fogadott minket 30 fok melegben. Azt gondoltam ez sosem er veget. A nagy meleg hatasara kicsit turelmetlenek voltak az emberek es sor kerult kisebb nemzetisegi villongasokra is: egy lengyel meg egy orosz auto konfrontalodott egymassal de komolyabb osszecsapas vegul nem lett belole.

Hát akkor indulás!

Gondoltam megírom utolsó bejegyzésemet Magyarországról, még az indulás előtt. Tegnap Attila még becaflatott a követségre, ahol bár utolsó pillanatban, de megkapta vízumát. Így most már feltételezhetően minden papírunk rendben van. A Belarus útikönyvem sajnos nem érkezett meg, megkaptam viszont az utolsó várva várt térképet Kopatkevichi-ről. 1:5 ezres, vagy valami ilyesmi.:)

Azt hiszem ezt hiba lett volna kihagyni a blogról.:) Komoly térképészeti tudással rendelkezik, aki készítette. Jól látható, hogy a településre a Lenin utcánál fogunk megérkezni, ami a Moskosvskaya utcában folytatódik. Ezen tovább haladva fogunk eljutni a Kolhoz utcába, ahol az első pár napot fogjuk eltölteni. A kollégák a térkép láttán csak annyit jegyeztek meg, hogy ha meglátjuk a fejjel lefelé lévő házakat, akkor jó helyen vagyunk.

Hát mostanra csak ennyit gondoltam. Lassacskán bepakolunk az autóba és indulunk Beloruszba. Üdvözlet mindenkinek! Majd Kopatkevichiből próbálunk még írogatni.

Megkezdődött a visszaszámlálás

Már csak tíz nap van hátra az indulásig. Az én papírjaimmal szerencsére minden rendben van. Attila barátunk ma érkezik haza Erdélyből, zsebében frissen elkészült útlevelével. Maradt még hét munkanapja a vízum elkészítésére. Augusztus 13-án esküt tesz, megkapja a magyar állampolgárságot (ezúton is gratulálok neki), utána már magyar útlevele is lesz, de a belorusz vízum még a román útlevelét fogja díszíteni.

Az autóval remélem minden rendben, remélem nem szakadt le a kipufogója a híresen jó minőségű székelyföldi utakon. Az elmúlt napokban sikerült beszerezni 1:850 ezres Belorusszia autós térképeket, közvetlenül Belorusszból, illetve a gyűjtemény kiegészült 1:200 ezres megye térképekkel jóságos adományozóknak köszönhetően. Várunk még egy GPS-t is friss Szlovákia és Lengyelország térképekkel. Belorusszia térkép szoftvert nem hiszem, hogy találunk hozzá, vagy ha találnánk is a használhatósága erősen kérdéses. Az utikönyvünk szintén külföldről érkezik, megjósolhatatlan, hogy mikor ér ide.

A nemzeti kincs...

Munkában az MTZ

Tervezett program

Augusztus 20
Előreláthatólag augusztus 20-án - állampalapító Szent István Királyunk ünnepén - délután indulunk Budapestről. Remélhetőleg az esti tüzijátékot már valahonnan a Kárpátokból kísérhetjük figyelemmel. Aznap még mindenképpen szeretnénk eljutni Lengyelországba. Mivel szállást előre nem foglalunk, ott alszunk meg ahol ránkesteledik, illetve ott, ahol már nem lesz kedvünk tovább vezetni.
Augusztus 21

Terveink szerint valamikor délelőtt megérkezünk a lengyel-belorusz határra Terespolnál, ahol gond nélkül átkelünk Belorussziába. Első állomásunk Breszt lesz, ahol egy rövid városnézést tartunk. Breszt után keleti irányban haladunk tovább: az idő függvényében egy-két megállóhelyet (pl. Pinszk) még útba ejthetünk. Estére megérkezünk Kapatkievicybe, Lénácska otthonába, ahol a mamája finom tejlevessel és burgonyás palacsintával fog várni minket. Az elkövetkezendő pár napot itt fogjuk tölteni.

Augusztus 22-25

Kipihenjük az út fáradalmait. Ha az időjárás engedi, fürdünk a Pcic-ben, megfejünk egy belorusz tehenet, szaunázunk, valamint tesztelünk egy új Volgát, egy ehhez hasonlót:

Az autó egyébként Léna mamája főnökéjé. Tervbe van véve még egy rally egy ősrégi Moszkvics-csal, de ez még kérdéses.

Ha kedvünk lesz utazgatni, akkor szétnézünk a környéken: Osszovnyica, Scsekotszk és Ljaszkovicsi (mindhárom az Ivanavai járásban elérhető közelségben, és mindhárom a Struve földmérő vonal - világörökség - része) Mazir, Recyca, Homel stb. a lehetséges uticélok. Ezt majd még kitalálom.

Augusztus 26-27

Miután Kapatkievicyben elbúcsúztunk Léna szüleitől, ismét Breszt irányába indulunk, azonban most a városnézést kihagyjuk. Ezt a két a napot a Belovezsszkaja Puscsa Nemzeti Parkaban fogjuk tölteni, a lengyel-belorusz határon élő utolsó európai bölénykolónia társaságában. 27-én még ha időnk engedi megállunk Grodnoban, azonban este már a fővároban Minszkben szeretnénk aludni.

Augusztus 28

Egésznapos városnézés Minszknben, este meg részt veszünk egy nemzetközi tűzijáték fesztiválon (majd ez pótol minket az augusztus 20-ai tüzijátékért) Minszktől 40 km-re, ahol néhány belorusz együttes is fel fog lépni.

Augusztus 29-30

Elérjük utazásunk legészakibb pontját: ez vagy a Naracs-tó (a belorusz Balaton) lesz, vagy tovább haladunk még északabbra, és Braszlavban éjszakázunk, ahol 30 kisebb méretű tóban fürdőzhetünk a Braszlavi tócsoport területén.

Augusztus 31-szeptember 2

Az utazásnak ez a része a legképlékenyebb. Mindenképpen szeretnénk megnézni Mir várát (világörökség része), valamint megemlékezni Hatyinbanban arról a 618 belorusz faluról, amelyeket a náci csapatok gyújtottak föl a II. világháború idején. A névadó Hatyin település nem véletlenül vált jelképévé a pusztításnak, az összes lakóját megölték. Ezen kívül még számos program lehetséges: Vicebszk, Lida, Novogrudok, Nyaszvizs várkastélya (világörökség része) stb. Majd még kitaláljuk.

Szeptember 3-4

Hazautazunk Magyarországra. Vagy a Minszk-Breszt útvonalon keresztül, vagy kis kerülővel Litvánián (Vilniuson) át.

A pontos útvonalterv elkészítése szerencsére nem szükséges, nem vagyunk időhöz kötve, és szállást sem foglaltunk sehol.