A lengyel hatart atlepve, atkeltunk Bug folyon, es megerkeztunk a belarusz oldalra ahol igazi hideghaborus hatarelmenyben volt reszunk: gumibottal felszerelkezett nyelveket nem beszelo hatarorok fogadtak minket, akkora atmeroju tanyersapkaban, amit meg eletemben nem lattam. Az egyik nagydarab cukrosbacsi jellegu hataror a kegyeibe fogadott minket es kezzel-labbal segitett adminisztralni. A masikrol ugyanezt a segitokeszseget nem tudnam elmondani, viszont szerencsere a gumibotot O se hasznalta. Ezt az urat egyebkent este a belarusz hiradoban lattuk viszont a Lukasenko tv-ben. Ne kerdezzetek hogy miert, nem ertettem. Az adminisztrtacio egyebkent ugy nezett ki, hogy kontenerrol kontenerre maszkaltunk, amig mindent el nem inteztunk. Mar eleve az is felkeltette a hatarorok erdeklodeset, hogy mi a fenet akar egy magyar es egy szekely gyerek Belaruszban, de hogy az uticel nem Minszk es nem mas nagyvaros, hanem Kapatkevici, na ez mar kiverte a biztosiekot. A hataratlepes vegul mintegy ket ora (gyorsabban, mint ahogy a lengyel oldalon ezt gondoltam) alatt sikerult, es vegre mar azt is megtanultam, hogy mi a kulonbseg a kartocska es a taloncsik kozott. Ezzel most nem untatok senkit, akit erdekel kerdezze meg tolem. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na mi a különbség? Egyiket se tudom, mi:))
VálaszTörlésGrat a bejegyzésekhez, azaz, h sikerül írnod(tok).
További jó utat!Még olvasom tovább.