2009. augusztus 25., kedd

Regisztracio Petrikovban, kvasz Mazyrban

Tegnap elmentunk a Petrikovba, a jaraskozpontba regisztraltatni magunkat. Ujabb kartocskakat toltettek ki velunk csinos tanyersapkas holgyek, amelyekben sokadszor adtuk meg ugyanazokat az adatokat. De semmi gond, itt szabalyok vannak, amiket vagy elfogad az ember es jol erzi magat, vagy ne jojjon ide. Petrikov utan atugrottunk a szomszedos Mozyrba. Szomszedos? Hat volt vagy 50 km, a szokasos nyilegyenes utakon. Ez szamit itt kozelinek. Mozyrban jo turista modjara megneztuk az erodot, de a helyi kvasz, piroski, es a foteren levo hatalmas Lenin szobor jobban lazba hozott minket. Nem beszelve a buszpalyaudvarra befordulo lestrapalt csuklos Ikarusrol.
Elmentunk egy kozertbe is, bevasarolni egy kis Alivariat (helyi sor, ami szerintem uti az osszes magyar sort), valamint jo kis orosz Baltikkat. Ahogy alltunk a sorban, egyszer csak egy oregember megelozve a teljes sort, befurakodott az elejere, egy uveg vodkaval a kezeben. Nem foglalkoztam a dologgal, de ami erdekes volt, hogy mas sem. Lena mondta el kesobb, hogy van egy specialis szabaly Belaruszban, hogy a haborus veteranoknak nem kell sorban allniuk. Valoszinu itt is ez volt a helyzet. Jelkepes es szimpatikus gesztus. Megjegyzendo tovabba, hogy a haborus emlekek mind a mai napig sokkal elenkebben jelen vannak a belarusz tarsadalomban, mint pl. nalunk. Akarhova keruljon is az ide latogato, a II. Vilaghaboru es a hideghaboru mindenhol szoba kerul. Erdekesseg, hogy egyes hazakra ki van rakva voroscsillag. Ez nem azt jelenti, hogy az ott lako komcsi, hanem azt, hogy reszt vett a vilaghaboruban.
Mozyrban a a benzinkutnal rajottem vegre, mit ordibalnak a hangosbemondoban. Ha valaki tobbet ad a kasszanal (ugyanis a tankolast megelozoen kell fiozetni), es mar nem fer tobb a tankba, akkor ezzel a modszerrel jelzik, hogy visszajar meg rubel.
Este be lettunk mutatva a nagyszuloknek, ahol a nagypapa mar alig varta, hogy haborus torteneteket meseljen nekunk. Szeretettel es tisztelettel meselt a magyarokrol, es a lengyelekrol (akik allitolag ellensegek), de kiedrult, hogy a hadseregben jo baratsagban volt ormenyekkel es gruzokkal is. Szamara a politika nem szamit. A vizumot, meg a hatarokat hulyesegnek tartja.
Kopatkeviciben ma vagyunk utoljara. Most fogjuk kiprobalni az uj Volgat, estere pedig mar elo van keszitve a faval futott szauna. Ha jol latom most meg csak 60 fok korul van, de estere jo lesz. Holnap indulunk a bolenyekhez, ahol ket napot fogunk eltolteni.

Az elet Kopatkeviciben

Kopatkeviciben az elmult par napban megismertunk egy csomo mindent, ami a videki Belaruszt jellemzi. Ettunk galupcit, ami olyan, mint a mi toltott kaposztank, csak repaval csinaljak. Ittunk nyirfalevet, ami kevebe edes limonadera hasonlit, es termeszetesen kiprobaltuk a kruplipalacsintat, ami itt nemzeti etel. Tegnap este meg megkostoltuk a tejlevest, amihez a tejet a szomszed tehen adta. Sajnos a nevet nem tudom a tehenkenek. Jellemzo, hogy az emberek egeszsegesen elnek es nincsenek elhizva. Erdekes, hogy reggelire esznek olyan eteleket, mint mi ebedre: porkolt, toltottkaposzta. Nekem ez mar csak azert is erdekes, mert en semmit nem szoktam enni reggel.
Tegnap elott furodtunk a Pcic folyoban, de sokaig nem birtuk a 17 fokos vizben. Az ido tokeletes, azonban a folyovizek mar kezdenek lehulni, itt lassacskan bekoszont az osz. Voltunk gombaszni is. Felhivtak a figyelmunket, hogy az egyik gombafajat ne szedjuk le, mert bar eheto, erosen fertozott lehet. Tudni kell, hogy jelenleg eleg kozel vagyunk a csernobili ovezethez, vannak sugarfertozott teruletek is, es nem art bizonyos szabalyokat betartani: mint peldaul, hogy ne egyuk ezt a gombat, mert valami miatt, ez sokal inkabb fertozott maradt a katasztrofa ota. Azonban ezen szabalyok betartasa a mindennapi eletet jelentosen nem befolyasolja. Ugyanakkor elszomorito, hogy Europa egyik utolso erintetlen termeszeti kincset az emberi ostobasag tonkreteszi.

Irany Kopatkevici (500 km nyilegyenes ut keletre)

Miutan megerkeztunk a Pardicsomba, megprobalkoztunk egy penzvaltassal, de mintegy 5 perc elteltevel konstataltunk, hogy a tavolsagi buszjegy eladohelyen probalkozunk. De aztan ez is megoldododott, 100 euro bevaltasaval milliomosok lettunk. Gyorsan tele is tankoltuk az autot jo kis belarusz naftaval. A kutnal folyamatosan kiabaltak valamit a hangosbemondoba, de nem tudom mit.
A hatar utan Bresztet egyelore nem tudtuk megnezni, mert nagyon elment az ido, es meg 450 km elottunk volt. Hat ez a 450 km meger egy miset: lelegzetelallito. Az meg csak hagyjan, hogy egy 10 meter magas bucka itt mar hegynek szamit, de az ut olyan volt, mintha vonalzo menten huztak volna. Ameddig csak ellattunk, vegelathatatlan utat lattunk amelyet mintha vonalzoval huztak volna. Ket oldalon pedig sorfalkent erdok alltak. Forgalom nem nagyon volt, felorankent egy-ket traktort lattunk csak. Azt hiszem a sziberiai utak lehetnek hasonloak. Ejfel elott megerkeztunk Lenaekhoz Kopatkevicibe. Faradtak es almosak voltunk, egy gyors bemutatkozas (a szuloknek) utan befaltunk egy rasszolnyikot (uborka-bab-gersli levest), amit a nagymama csinalt, majd eltettuk magunkat masnapra.

Ut a Paradicsomba

A lengyel hatart atlepve, atkeltunk Bug folyon, es megerkeztunk a belarusz oldalra ahol igazi hideghaborus hatarelmenyben volt reszunk: gumibottal felszerelkezett nyelveket nem beszelo hatarorok fogadtak minket, akkora atmeroju tanyersapkaban, amit meg eletemben nem lattam. Az egyik nagydarab cukrosbacsi jellegu hataror a kegyeibe fogadott minket es kezzel-labbal segitett adminisztralni. A masikrol ugyanezt a segitokeszseget nem tudnam elmondani, viszont szerencsere a gumibotot O se hasznalta. Ezt az urat egyebkent este a belarusz hiradoban lattuk viszont a Lukasenko tv-ben. Ne kerdezzetek hogy miert, nem ertettem. Az adminisztrtacio egyebkent ugy nezett ki, hogy kontenerrol kontenerre maszkaltunk, amig mindent el nem inteztunk. Mar eleve az is felkeltette a hatarorok erdeklodeset, hogy mi a fenet akar egy magyar es egy szekely gyerek Belaruszban, de hogy az uticel nem Minszk es nem mas nagyvaros, hanem Kapatkevici, na ez mar kiverte a biztosiekot. A hataratlepes vegul mintegy ket ora (gyorsabban, mint ahogy a lengyel oldalon ezt gondoltam) alatt sikerult, es vegre mar azt is megtanultam, hogy mi a kulonbseg a kartocska es a taloncsik kozott. Ezzel most nem untatok senkit, akit erdekel kerdezze meg tolem. :)

Odaut (Budapest-Terespol)

Ket nem letezo hatart atlepve az elso nap szerencsesen megerkeztunk Lengyelorszagba. Hajnali 2 korul sikerult egy klassz kamionos szallast talalnunk Rzeszovban. Masnap 9 korul indultunk tovabb. Az egesz ut foyaman komolyabb eltevedesunk nem volt. A GPS kelet-Lengyelorsagban mar nem mukodott tul megbizhatoan, de mindig idoben sikerult korrigalni, vagy terkep vagy egy egy jo szandeku helyi lakos segitsegevel. Volt olyan is, hogy ket GPS ket kulonbozo utat mutatott, ilyenkor interpolaltuk az adatokat. Delutan harom korul megerkeztunk a lengyel-belarusz hatarra, ahol egy vegelathatatlan autosor fogadott minket 30 fok melegben. Azt gondoltam ez sosem er veget. A nagy meleg hatasara kicsit turelmetlenek voltak az emberek es sor kerult kisebb nemzetisegi villongasokra is: egy lengyel meg egy orosz auto konfrontalodott egymassal de komolyabb osszecsapas vegul nem lett belole.

2009. augusztus 20., csütörtök

Hát akkor indulás!

Gondoltam megírom utolsó bejegyzésemet Magyarországról, még az indulás előtt. Tegnap Attila még becaflatott a követségre, ahol bár utolsó pillanatban, de megkapta vízumát. Így most már feltételezhetően minden papírunk rendben van. A Belarus útikönyvem sajnos nem érkezett meg, megkaptam viszont az utolsó várva várt térképet Kopatkevichi-ről. 1:5 ezres, vagy valami ilyesmi.:)


Azt hiszem ezt hiba lett volna kihagyni a blogról.:) Komoly térképészeti tudással rendelkezik, aki készítette. Jól látható, hogy a településre a Lenin utcánál fogunk megérkezni, ami a Moskosvskaya utcában folytatódik. Ezen tovább haladva fogunk eljutni a Kolhoz utcába, ahol az első pár napot fogjuk eltölteni. A kollégák a térkép láttán csak annyit jegyeztek meg, hogy ha meglátjuk a fejjel lefelé lévő házakat, akkor jó helyen vagyunk.
Hát mostanra csak ennyit gondoltam. Lassacskán bepakolunk az autóba és indulunk Beloruszba. Üdvözlet mindenkinek! Majd Kopatkevichiből próbálunk még írogatni.

2009. augusztus 10., hétfő

Megkezdődött a visszaszámlálás

Már csak tíz nap van hátra az indulásig. Az én papírjaimmal szerencsére minden rendben van. Attila barátunk ma érkezik haza Erdélyből, zsebében frissen elkészült útlevelével. Maradt még hét munkanapja a vízum elkészítésére. Augusztus 13-án esküt tesz, megkapja a magyar állampolgárságot (ezúton is gratulálok neki), utána már magyar útlevele is lesz, de a belorusz vízum még a román útlevelét fogja díszíteni.

Az autóval remélem minden rendben, remélem nem szakadt le a kipufogója a híresen jó minőségű székelyföldi utakon. Az elmúlt napokban sikerült beszerezni 1:850 ezres Belorusszia autós térképeket, közvetlenül Belorusszból, illetve a gyűjtemény kiegészült 1:200 ezres megye térképekkel jóságos adományozóknak köszönhetően. Várunk még egy GPS-t is friss Szlovákia és Lengyelország térképekkel. Belorusszia térkép szoftvert nem hiszem, hogy találunk hozzá, vagy ha találnánk is a használhatósága erősen kérdéses. Az utikönyvünk szintén külföldről érkezik, megjósolhatatlan, hogy mikor ér ide.

2009. augusztus 7., péntek

2009. augusztus 2., vasárnap

Tervezett program

Augusztus 20
Előreláthatólag augusztus 20-án - állampalapító Szent István Királyunk ünnepén - délután indulunk Budapestről. Remélhetőleg az esti tüzijátékot már valahonnan a Kárpátokból kísérhetjük figyelemmel. Aznap még mindenképpen szeretnénk eljutni Lengyelországba. Mivel szállást előre nem foglalunk, ott alszunk meg ahol ránkesteledik, illetve ott, ahol már nem lesz kedvünk tovább vezetni.
Augusztus 21
Terveink szerint valamikor délelőtt megérkezünk a lengyel-belorusz határra Terespolnál, ahol gond nélkül átkelünk Belorussziába. Első állomásunk Breszt lesz, ahol egy rövid városnézést tartunk. Breszt után keleti irányban haladunk tovább: az idő függvényében egy-két megállóhelyet (pl. Pinszk) még útba ejthetünk. Estére megérkezünk Kapatkievicybe, Lénácska otthonába, ahol a mamája finom tejlevessel és burgonyás palacsintával fog várni minket. Az elkövetkezendő pár napot itt fogjuk tölteni.
Augusztus 22-25
Kipihenjük az út fáradalmait. Ha az időjárás engedi, fürdünk a Pcic-ben, megfejünk egy belorusz tehenet, szaunázunk, valamint tesztelünk egy új Volgát, egy ehhez hasonlót:

Az autó egyébként Léna mamája főnökéjé. Tervbe van véve még egy rally egy ősrégi Moszkvics-csal, de ez még kérdéses.
Ha kedvünk lesz utazgatni, akkor szétnézünk a környéken: Osszovnyica, Scsekotszk és Ljaszkovicsi (mindhárom az Ivanavai járásban elérhető közelségben, és mindhárom a Struve földmérő vonal - világörökség - része) Mazir, Recyca, Homel stb. a lehetséges uticélok. Ezt majd még kitalálom.
Augusztus 26-27
Miután Kapatkievicyben elbúcsúztunk Léna szüleitől, ismét Breszt irányába indulunk, azonban most a városnézést kihagyjuk. Ezt a két a napot a Belovezsszkaja Puscsa Nemzeti Parkaban fogjuk tölteni, a lengyel-belorusz határon élő utolsó európai bölénykolónia társaságában. 27-én még ha időnk engedi megállunk Grodnoban, azonban este már a fővároban Minszkben szeretnénk aludni.
Augusztus 28
Egésznapos városnézés Minszknben, este meg részt veszünk egy nemzetközi tűzijáték fesztiválon (majd ez pótol minket az augusztus 20-ai tüzijátékért) Minszktől 40 km-re, ahol néhány belorusz együttes is fel fog lépni.
Augusztus 29-30
Elérjük utazásunk legészakibb pontját: ez vagy a Naracs-tó (a belorusz Balaton) lesz, vagy tovább haladunk még északabbra, és Braszlavban éjszakázunk, ahol 30 kisebb méretű tóban fürdőzhetünk a Braszlavi tócsoport területén.
Augusztus 31-szeptember 2
Az utazásnak ez a része a legképlékenyebb. Mindenképpen szeretnénk megnézni Mir várát (világörökség része), valamint megemlékezni Hatyinbanban arról a 618 belorusz faluról, amelyeket a náci csapatok gyújtottak föl a II. világháború idején. A névadó Hatyin település nem véletlenül vált jelképévé a pusztításnak, az összes lakóját megölték. Ezen kívül még számos program lehetséges: Vicebszk, Lida, Novogrudok, Nyaszvizs várkastélya (világörökség része) stb. Majd még kitaláljuk.
Szeptember 3-4
Hazautazunk Magyarországra. Vagy a Minszk-Breszt útvonalon keresztül, vagy kis kerülővel Litvánián (Vilniuson) át.
A pontos útvonalterv elkészítése szerencsére nem szükséges, nem vagyunk időhöz kötve, és szállást sem foglaltunk sehol.

2009. július 28., kedd

A világ egyik legszebb himnusza...



A felvétel Belorusszia nemzeti ünnepén, 2009 július 3-án készült. A beloruszok minden év július 3-án emlékeznek meg arról, hogy 1944-ben a Vörös Hadsereg ugyanezen a napon tessékelte ki szép finoman Minszkből a német csapatokat. A felvételen párszor feltűnik a jóságos Bátyka a Nemezet édesapja.

A himnusz szövege belorusz nyelven
Мы, беларусы - мірныя людзі,
Сэрцам адданыя роднай зямлі,
Шчыра сябруем, сілы гартуем
Мы ў працавітай, вольнай сям'і.

Слаўся, зямлі нашай светлае імя,
Слаўся, народаў братэрскі саюз!
Наша любімая маці-Радзіма,
Вечна жыві і квітней, Беларусь!

Разам з братамі мужна вякамі
Мы баранілі родны парог,
У бітвах за волю, бітвах за долю
Свой здабывалі сцяг перамог!

Слаўся, зямлі нашай светлае імя,
Слаўся, народаў братэрскі саюз!
Наша любімая маці-Радзіма,
Вечна жыві і квітней, Беларусь!

Дружба народаў - сіла народаў -
Наш запаветны, сонечны шлях.
Горда ж узвіся ў ясныя высі,
Сцяг пераможны - радасці сцяг!

Слаўся, зямлі нашай светлае імя,
Слаўся, народаў братэрскі саюз!
Наша любімая маці-Радзіма,
Вечна жыві і квітней, Беларусь!

És magyarul
Beloruszok vagyunk, békés nép,
Szívünk hazánkért dobog,
Bőkezű barátok vagyunk és erőnket
A szorgalmas, szabad családból merítjük.

Refrén:
Dicsőség hazánk fényes nevének,
Dicsőség népünk testvéri egységének!
Szeretett anyaföldünk,
Élj soká és gyarapodj, Belarusz!

Testvéreinkkel, bátorsággal a századokon át
Őriztük hazánk határait.
Küzdve szabadságért, küzdve a végzetünkért
Megszereztük a győzelmi lobogókat.

Refrén

A népek barátsága a népek ereje
Dicső, napfényes utunkon
Büszkén lobog fenn a magasban
A győzelmi zászló, az öröm lobogója!

Refrén

A himnusz érdekessége, hogy zenéje (szerző: Nester Sakalouski) megegyzik a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság himnuszáéval, azonban 1995 óta éneklik a felvételen is hallható új szöveggel.

Mi kell egy ilyen utazáshoz?

Először is szükség van egy utitársra. Kizárásos alapon a választás Attila barátomra esett, úgyis már régóta rágta a fülemet egy vadkeleti túra miatt. Hogy fogom én két héten keresztül kibírni? Na sebaj, valahogy majdcsak elszórakoztatjuk egymást.


Utitárs mellett, nem árt ha van egy jármű is, amivel meg lehet közelíteni az úticélt. Rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy autóval megyünk. Nem is akármilyennel, egy tűzvörös Opel Corsával (lent egy képet láthatunk a bömbiről), Attila szeme fényével.


A fentieken kívül szükség van:
  • útlevélre: a vízum tervezett lejáratának dátumához képest az útlevél még legalább 90 napig érvényes kell hogy legyen;
  • vízumra: a rövid időszakra (30 napra) kiállított "C" típusú vízumhoz szerencsére nincs szükség meghívólevélre (egy papírral kevesebb, amit intézni kell), egyes magyarországi utazási irodák még előszeretettel megvetetik a Belorussziába vágyókkal, de aki közvetlenül a követtségre megy az már tapasztlhatja, hogy ez megy meghívó levél nélkül is;
  • egészségügyi biztosításra: bár Magyarországon is meg lehet kötni számos utazási irodánál, és biztosítónál, de nem ajánlott, mert a határon is kiváltható jóval olcsóbban.
  • zöld kártyára (már persze ha autóval megy az ember), valamint egy spéci bizotsításra, amit a határon lehet kiváltani az autóra;
  • ki kell tölteni egy vízumkérő lapot, amiben nyilatkozni kell pl. arról voltam-e már életemben deportálva meg ehhez hasonló elmés kérdésekről;
  • és némi pénz sem árt (60 euró a C típusú vízum).
Részletesebben ezekről a Belorusz Nagykövetség honlapján olvasgathatunk, akár magyar nyelven is.

Miért éppen Belarus?

Először is szeretném leszögezni, hogy ez a blog, a címével ellentétben nem Belorussziáról szól, hanem egy utazásról. Na jó azt azért elismerem, hogy az utázás célpontja Belorusszia. De senki ne számítson rá, hogy ez egy tudományos, írás lesz (ezt inkább meghagyom másnak), hanem csak egy utibeszámoló, amiben az élményeinket, benyomásainkat probáljuk meg összegezni. Egyetlen egy célja van, hogy szórakoztasson másokat... ja és magamat. :).
De ha már a blog írásnál tartunk: méltánytalan lenne nem megemlíteni, hogy honnan származik az ötlet: egy másik társaság 2008. decemberében már megjárta autóval ezt a gyönyörű országot, az Ő blogjukra ezen a linken bukkantam rá.
Azt hiszem most már megválaszolhatjuk a címben föltett kérdést: "Miért éppen Belarus?". Bár Oroszországot és a Kaukázus országait már megjártam - tehát nem mondanám, hogy nem érdeklődőm a keleti uticélok iránt - mégis ha egy évvel ezelőtt valaki megkérdez engem, hova utaznék szívesen, hát őszintén megvallom nem szerepelt volna a top 10-ben ez az ország. De ha jobban átgondolom, még a top 100-ba is csak nehezen verekedte volna be magát. Dehát változnak az idők...és egyébként is egy csinos szőke belorusz lány invitálásának ki tudna ellenállni? Na az ominózus meghívás óta azért nekiálltam föltérképezni hova is megyek valójában, és napról napra elégedettebb vagyok döntésemmel.