Kopatkeviciben az elmult par napban megismertunk egy csomo mindent, ami a videki Belaruszt jellemzi. Ettunk galupcit, ami olyan, mint a mi toltott kaposztank, csak repaval csinaljak. Ittunk nyirfalevet, ami kevebe edes limonadera hasonlit, es termeszetesen kiprobaltuk a kruplipalacsintat, ami itt nemzeti etel. Tegnap este meg megkostoltuk a tejlevest, amihez a tejet a szomszed tehen adta. Sajnos a nevet nem tudom a tehenkenek. Jellemzo, hogy az emberek egeszsegesen elnek es nincsenek elhizva. Erdekes, hogy reggelire esznek olyan eteleket, mint mi ebedre: porkolt, toltottkaposzta. Nekem ez mar csak azert is erdekes, mert en semmit nem szoktam enni reggel.
Tegnap elott furodtunk a Pcic folyoban, de sokaig nem birtuk a 17 fokos vizben. Az ido tokeletes, azonban a folyovizek mar kezdenek lehulni, itt lassacskan bekoszont az osz. Voltunk gombaszni is. Felhivtak a figyelmunket, hogy az egyik gombafajat ne szedjuk le, mert bar eheto, erosen fertozott lehet. Tudni kell, hogy jelenleg eleg kozel vagyunk a csernobili ovezethez, vannak sugarfertozott teruletek is, es nem art bizonyos szabalyokat betartani: mint peldaul, hogy ne egyuk ezt a gombat, mert valami miatt, ez sokal inkabb fertozott maradt a katasztrofa ota. Azonban ezen szabalyok betartasa a mindennapi eletet jelentosen nem befolyasolja. Ugyanakkor elszomorito, hogy Europa egyik utolso erintetlen termeszeti kincset az emberi ostobasag tonkreteszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése